Mikor úgy gondoltam, hogy ideje lenne a Napnak rám sütnie, és úgy láttam, hogy nem süt, akkor szinte megvilágosodtam. Rájöttem, hogyha úgy sütött volna rám, ahogy tegnap gondoltam, akkor a szemembe sütött volna, és nem láttam volna azt, ami végülis a valódi napsütés. A megváltást a kémiadolgozat megírásának kikerüléseként vártam, de ez nem történt meg (és várhatólag elégtelen lesz), szerencsémre. Hiszen így, miközben ironikusan mosolyogtam a sarokban, volt időm gondolkodni. Aztán mikor előredőltem, rámsütött a Nap, én ránéztem, és láttam, hogy ez ugyan olyan Napsütés, mint a tegnapi. És ekkor jött a valódi megváltás, rájöttem, hogyan is kell ezt az életet csinálni (?).
Először álmodni kell, aztán azt célként kitűzni, aztán annak elérése érdekében valóban keményen küzdeni, majd teljes egészében elérni azt, és végül boldognak lenni. (talán ez lehet a második teorémám)
Azt hiszem ez nem túl bonyolult, és remélem, hogy igazából ma nem a szemembe sütött a Nap. Amúgy nekem most a második lépés jön.
Utolsó kommentek