Starry.Sky

Albert Einstein megállapította, hogy egy test tömege egyenesen arányos a sebességével: minél nagyobb sebességgel halad valami az abszolút nyugalmi állapothoz képest, annál nagyobb a tömege. Amennyiben ez az állítás igaz, akkor feltételezhető, hogy létezik abszolút nyugalmi állapot. És ezt úgy a legegyszerűbb megtalálni, hogy egy egyenletesen változó mozgást végző test tömegét mérjük, és ahol a legkisebb értéket kapjuk, ott lesz teljes nyugalomban.

Mivel nem érzem hibásnak az elképzelést, ezért valszínűleg erre valaki más már rájött.

A lakást, amiben élek, úgy ismerem, mint a tenyeremet, hiszen minden napom meghatározó részét itt töltöm már több mint 16 éve, tehát volt időm megismerni. Sőt, a várost is ismerem, mint a tenyerem, mivel minden nap járok benne már több mint 16 éve. A barátaimat is ismerem, mint a tenyerem, hiszen a társaságban eltöltött időm nagy részében velük vagyok, volt időm kiismerni őket.
Csak a tenyeremet nem ismerem úgy, mint a tenyeremet, pedig már születésem előtt is kéznél volt.

Az utcán éppen csúcsforgalom van, és nem csak az autók száma haladja meg az átlagot, hanem a gyalogosoké is. Én is köztük járok, és éppen az egyik gyalogátkelőhely felé tartok. Mire odaérek egy sornyi ember már áll ott (tehát nem férek a oda a járdaszegélyhez anélkül, hogy valakinek a magánszférájába hatolnék). Éppen előttem áll egy srác laza megjelenéssel - túl lazával, már-már nagyképűnek tűnik. A lámpánk piros, az utolsó autók még éppen elhaladnak előttünk. Emberünk nem sokkal ezután lelép a lámpa piros jelzése ellenére. Természesen annyira ő sem hülye, hogy a nála erősebb gépek elé lépjen, és a lámpa pár másodperc múlva zöldre is vált. "Menőnek hiszi magát, amiért pirosnál egyedül lépett ki" gondolom magamban. A tömeg nagyrésze más irányba megy, mint én, így a következő lámpánál már az első sorban állhatok. Mivel minden nap legalább egyszer járok erre, ezért úgy ismerem a lámpák váltásának ritmusát, mint a tenyeremet. Ezért érthető, hogy már akkor elindulok, amikor az autók már nem mennek, mégha nekem nincs is zöld jelzésem. És ilyenkor jut eszembe, hogy ugyanazt csinálom, mint a nagyképű tag!

Ebben a társadalomban kicsivel nehezebb egyedinek lenni, mint gondoltam. Dammit!