Starry.Sky

Sohasem értettem ezt a Mindenszentek napját. Elsősorban az elhunyt szeretteinkről való megemlékezésről szól, ami alapvetően hülyeség. Ha nekem valaki hozzám valóban közel állt egykor, ám azóta halott, akkor arra mindennap egyformán gondolok, kivétel nélkül. Ez az egész csak arra jó, hogy mindenki megmutassa a többieknek, hogy ő igenis milyen emberi (ami nem tudom, miért akkora erény). Meg arra, hogy a szüleim kimehessenek a temetőbe és két perces csöndben állással megemlékezzenek apám felmenőiről (érdekes módon mindig csak az övéiről). Ez mind szép és nemes, gondolom ez nekik sokat jelent. De akkor nekem miért kell velük mennem minden évben? Egyik személyt sem ismertem, akinek a sírjánál rendszerint megállunk, mivel mindegyikük még azelőtt meghalt, hogy én világra jöttem volna. Sőt, igazából nekem semmi keresnivalóm sincs egy keresztény temetőben, minthogy meg sem vagyok keresztelve (aminek egyébként örülök). Aztán persze el kell menni a papához, ahol kegyetlen hideg van, meg mindig segíteni kell rendben tartani a házat, ami már éppen készülni összedőlni. Eztán egy kétórás felnőttek-beszélgetnek-én-rubikolok foglalkozás, majd jöhetünk haza. És ezt minden évben; kezdem unni.

Eddig nem érdekelt, de ma ráébredtem, hogy mindenképpen hamvadni szeretnék halálom után.

Az egyik legelbaszottabb szó a "minősíthetetlen". Valami minősítésére szokták használni, és amint megelőzik vele a szót, minősített lesz a minősíthetetlen. Mivel már számtalanszor előfordulhatott kialakulása óta, ezért kimondásakor nem törik meg a tér-idő kontinuum és nem robban föl a világegyetem, de az igazat megvallva méltó büntetése lenne az emberiségnek ilyen faszságok kitalálásáért.