Starry.Sky

Nem szeretnék senkit megsérteni, de bizonyítékom van rá, hogy Isten nem létezik. Miért mindig csak azokat "érinti meg", akik vallásos családban nevelkedtek és ezáltal hisznek benne? 

Ha valaki nem állít igazat, azt hazugságnak hívják. Viszont ha ez teljesen lehetetlen és olyan hangnemben adják elő, akkor az nem hazugság, hanem gúnyolódás. De léteznek segghülye emberek is, akik a másodjára leírt nemigazat-állítási módot is hazugságként értelmezik. A kérdés tehát: ha egy hülyével gúnyolódsz, aki azt hiszi, hogy igazat állítasz az hazugságnak minősül?

Néha úgy érzem, hogy figyelnek. Hallok valami kis neszt, esetleg látok valami kis mozgást egy bokorban, és rögtön az jut eszembe, hogy valaki engem figyel. A következő pillanatban természetesen rájövök, hogy hülye vagyok, újra előrefordulok és folytatom tevékenységemet.
És lehet, hogy az egyik figyelőm ilyenkor törli le az izzadtságcseppeket a homlokáról amögött a bizonyos bokor mögött.

Ha valaki közöl velünk valamit, amit mi meglepőnek találunk, akkor minek kérdezünk vissza minden alkalommal, hogy "Tényleg?"?

Egy szobában van egy asztal, két székkel. A székeken két ember ül, egy filozófus és ő. Az asztalon van egy pohár, félig megtöltve vízzel. Főhősünk szomjas, így a pohárért nyúl, hogy megigya annak tartalmát, mikor a filozófus közbeszól.
- Mit akar azzal?
- Hát meginni, mégis mi mást csinálnék vele?
- Várjon! Előbb válaszoljon nekem erre a kérdésre: maga szerint az a pohár félig üres vagy félig meg van töltve?
Emberünk gondolkozik egy pillanatig, majd egyszerűen legurítja az innivalót. - Mostmár teljesen üres, de érdekes módon a kérdés még mindig áll: a pohár teljesen üres vagy egyáltalán nincs megtöltve?

Érdekes érzés az tanítást várni. Pontosabban nem azt várom, hanem hogy csináljak valamit. A nyár megkérdőjelezhetetlenül jó, de egy idő után a semmittevés is unalmas. Sőt, ha minden este elmennék valahova, még az is unalmassá válna egy idő után.

Az iskolában nem az a jó, hogy a barátaimmal lehetek - ha annyira szeretnénk, találkozhatnánk iskolán kívül is. Nem is az, hogy tanulhatok - ezt nem kell kifejtenem. Az iskolában az a jó, hogy csinálok valamit. Most ezt kifejthetném bővebben, sőt, ki szeretném fejteni bővebben, de hülye vagyok, és nem tudom megfogalmazni, így egy (gyakorlatilag) befejezetlen bejegyzés marad, ami ráadásul nem szól semmiről, meg ilyen hosszú utolsó mondata van, ami nem lenne ilyen, ha nem írtam volna le, hogy egy ilyen hosszú utolsó mondata van.

Az életet sokmindenhez lehet hasonlítani, de egyik sem tökéletes (nyilván).

Legyen először mondjuk egy Rubik kocka. Bár nagyszerűsége ellenére viszonylag egyszerű kirakni, mégis említésre méltó mennyiségű idő kell, mire megtanulja az ember. De a tanulás csak egy dolog; az igazi élmény, mikor először rakja ki segítség nélkül. És ez pont olyan, mint az élet: minél pontosabban tudja, hogy mit kell csinálni, annál előbb léphet a következő algoritmusra. Minél hamarabb kirakja az egész kockát, annál hamarabb élvezheti a sikert és dicsőséget.

De az élet lehet egy üveg szeszesital is eközben. Egy ideig csak a polcon áll, de egyszer iszik belőle az ember, és eldönti, hogy iszik-e belőle máskor is. Ha úgy dönt, hogy nem, akkor nem sok minden fogja akadályozni életének nem szociális területein. Viszont ha továbbra is igényt tart az üveg tartalmára, és igényeit kielégítve rendszeres fogyaszt belőle, gondokba ütközhet. De legalább jól érzi magát, sőt, minél gyorsabban fogy az ital, annál jobban. Viszont vigyázni kell, mert ha elfogy az összes, akkor csak az üres üveg marad, amit már csak nézegetni lehet és visszagondolni a fogyasztás pillanataira.

Az kétségtelen, hogy aki minél kevesebb idő alatt minél többet iszik az üvegből, annál nehezebben forgatja helyesen a kockát. Könnyen előfordulhat, hogy nemcsak nem jut előrébb vele, még jobban össze is keveri. Ezzel vigyázni kell.

Ez a bejegyzés valószínűleg nem született volna meg, ha valakik, akiktől az életem sok szempontból függ nem zárják el előlem az üveget. Ezzel ők jót akarnak, de ahelyett, hogy kezembe adnák a kockát, és néznék a kisérletezgetéseimet, csak annyit hajtogatnak, hogy kezdj valamit a kockával, és rám sem néznek közben. Ez így kicsit nehezebb, mint gondoltam, de elvégre csak egy kihívás, amit jó volna nem elcseszni.

(ez szar lett, de remélem azért értitek a lényegét)

Igen, ez a mondás teljes mértékben megállja a helyét. Az ember mindennap tanul valamit. Ez nyilvánvaló és mindenki tudja; ám mégiscsak emberek vagyunk, így hibákat követünk el. Többek között azt a hibát, hogy erről a kis mondásról megfeledkezünk. Előfordul, hogy azt hisszük, mindent tudunk. Eszünkbe jut, hogy egy éve miket műveltünk, és kinevetjük magunkat. Mostmár bizonyosak vagyunk benne, akkor abban a helyzetben mit kellett volna csinálni, mondani, érezni. Emiatt sokkal okosabbnak érezzük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Majd egy év múlva visszatekintünk a mai napra, és ismét nevetünk magunkon. Ismét azt hisszük, hogy mindent tudunk, majd egy újabb évnyi tapasztalat megszerzése után rájövünk, hogy tévedtünk.

Kiváncsi vagyok, hogy ez mikor törik meg és látjuk be, hogy bármennyit élünk is, mindig lesz még mit tanulni, ezért sohasem gondolhatjuk komolyan, hogy mindent tudunk.

Miért hiszik azt az emberek, hogy a világvége az egyenlő az emberiség kihalásával? Ha a mi fajunk, vagy esetleg a Föld összes lénye elpusztul, az csak valami kis dolog, amit talán pár millió év múlva felfedez valami másik bolygóról származó faj és megemlítik az egyik tudományos folyóiratukban. Viszont a világvége őket is érinti, meg minden anyagból felépülő dolgot, sőt, talán még az energiából állókat is, semmi nem marad.

Milyen érdekes, ha valamilyen szöveget ékezet nélkül írok, akkor azon szavak is érdekesen csengenek a pontos felolvasás közben, amik nem is tartalmaznak ékezetes betűt. Tehát például ha azt mondjuk, hogy "Mi miert nem nezunk korul az udvaron?", akkor az "udvaron" szó is olyan hülyén hangzik.

Eddig nem voltam zöld aktivista, sőt, eszembe se jutott, hogy én itt megmentsem a bolygót az emberiség szennyétől, de jelenleg olyan embertelen kánikula tapasztalható a környezetemben, hogy ezellen valamit tenni kell, mert így még aludni sem lehet!