Aranyos kisgyerek volt, egészen addig, amíg középiskolában össze nem barátkozott a gondolkodásra képes emberekkel. Ekkor hirtelen megváltozott: inni kezdett, nem tanult, trógeren kezdett öltözködni, stb. A szüleinek ez természetesen nem tetszett, megpróbáltak rávilágítani, hogy így semmi sem lesz belőle, meg hogy ez nem jó neki. Miután rájöttek, hogy ez semmit sem ér a gyerekük észérvei ellen, inkább eltiltani próbálták az eredendő gonosztól. Emberünk viszont folyamatosan kijátszotta őket, majd amint befejezte a középiskolát, egyből elköltözött.

Eddig - kicsapongó életétől eltekintve - mindenben két idősebb testvére útját járta. Viszont esze ágában sem volt idővel hazatérni, mint a másikaknak. Szerette és tisztelte a szüleit, valamint hálával tartozott nekik, amiért a tőlük telhető legtöbbet megadták neki, de sosem értették meg. Sosem fogták föl, hogy nem azért nem hallgatott rájuk, mert nem szerette őket, hanem mert így érezte csak, hogy saját erejéből ér el bármit is, illetve mert csak így izgalmas ez az egész. Nem értették meg, hogy nem akar átlagos ember lenni, és hogy nem az élete hossza, hanem annak telítettsége a fontos számára.

Egyetemista évei alatt még többet szórakozott, ám mindig ügyelt rá, hogy ez ne legyen különösebb hatással a tanulmányaira. Ha nem is kitűnő, de viszonylag jó eredményekkel fejezte be tanulmányai utolsó állomását. Sok ismerőse volt, így könnyedén szerzett magának jó állást, jó fizetéssel és elég szabadidővel ahhoz, hogy további izgalmakat élhessen meg. Bár erősen megvetette az emberiséget, és ezért minden olyan dolgot próbált elkerülni, ami az átlagember életében nagy valószínűséggel bekövetkezik, mégis megházasodott 25 éves korában. Gyerekei is születtek, akiket - azonos gondolkodású feleségével együtt - sokkal jobb nevelésben részesített, mint amit ő kapott. Elegendő pénze gyűlt össze, hogy felépíthessen egy álomházat, álomautóval kiegészítve.

A valódi barátai kivételével mindenki azt mondta neki, hogy meg se próbálkozzon ezzel, mert csak elpzarolja az életét, minthogy a sikerének esélye 0. Ő mégis megcsinálta, különösebb erőlködések nélkül; mindene megvan, amiről egy átlagember álmodik. Neki ez mégsem elég, mindez csak azért kellett, mert ezek közé az elbaszott gondolkodású lények közé született, és csak így valósíthatja meg az álmait.

És most, a harmincadik születésnapján a családjával és a barátaival néhány üveg szeszesital és pár doboz cigaretta társaságában, mikor egy pillanatra minden zaj elül konstatálja, hogy a rövid, de annál élménydúsabb élete csak most kezdődik.