Starry.Sky

Ma kipróbálhattam egy ilyet, és bár (remélem idő-, és nem skillhiány miatt) nem sikerült kiraknom, azért én igencsak hálás vagyok a lehetőségért. Még az is lehet, hogy beszerzek magamnak egyet, annyira megtetszett.

Még régen létrehoztam egy elméletet az emberi szerencsére. Eszerint a teória szerint mindenki meghatározott mennyiségű szerencsével születik, és azzal kell gazdálkodnia egész életében. Sőt, bizonyos időtartamokra (évtizedek, hónapok, napok, stb.) is meg van határozva, hogy mennyit használhatunk el. Ezt valószínűleg azért találtam ki (de lehet, hogy igaz, és akkor csak rájöttem), mert kiskoromban eléggé szerencsétlen (nem ügyetlen, hanem a szerencse hiányában szenvedő) voltam, és ezzel nyugtattam magamat. Azóta viszont - ha nem is fordult meg, de - kicsivel több szerencsém van, ezért csak remélni (már megint az a rohadt remény) tudom, hogy ez az egész elmélet baromság.

De persze az is lehet, hogy most sem vagyok szerencsésebb, vagy hogy akkor sem voltam szerencsétlenebb, csak megváltozott az értékrendem. Akkoriban, ha kaptam egy rossz jegyet, vagy kikapott a kedvenc csapatom, az hatalmas szerencsétlenségnek számított. Most egy ilyet már szinte szóra sem méltatok (pedig kéne), viszont ha az egyik jóbarátomat szerencsétlenség éri, azt én is úgy élem meg.

Szocializálódom, na.

Nem kell aggódni, holnap kaptok új posztot, tervek szerint kettőt is. De persze lehet, hogy már holnap van; én ezt az óraátállítósdit sosem értettem.

- Do you know where he is?
- If I'm right he's just left.

Ma (D)-nek felvetettem egy gondolatomat, miszerint amikor meglátok egy kisebb csoportnyi, legfeljebb 10 éves gyereket, és látom, hogy milyen idiótaságokat (van ilyen szó?) művelnek, akkor nekem mindig eszembe szokott jutni, hogy vajon én - vagyis mi - is ilyenek voltunk-e. (D) elárulta, hogy ezen ő is szokott gondolkozni (remélem nem haragszik meg rám, amiért jogdíj fizetése nélkül említem), sőt, még azt is felelevenítette, hogy mi milyenek voltunk. Így utólag belegondolva, mi még idiótábbak voltunk.

És ti milyenek voltatok kiskorotokban?

1. Ma egyébként megkaptam az "Emelt szintű érettségire felkészítő foglalkozások kínálata a 2009/2010-es tanévre" becenevű lapot, vagyis el kell döntenem, hogy milyen fakokra kelljen majd járnom. A fizika szinte biztos, de nem tudom, hogy matematika vagy informatika legyen-e a párja. Elvégre én már nem tervezőasztalon/-állványon fogok rajzolgatni (legalábbis remélem).

2. A cím igaz.

3. Gyanítom, hogy ha nem is mindenki, azért elég sokan ismerik már. Ezesetben erősen figyeljétek a képet is, nagyszerű videó lett.

Múlt héten Iskolánk kapott papírokat egy felmérésről. Mivel én ekkor itthon lógathattam a lábamat (tíz egész napon keresztül), ezért én csak ma tudtam meg, hogy egyike vagyok azon keveseknek, akik szerdán a helyett ezen felmérés alanyai lesznek és mentesülnek a tanórákon való megjelenés kötelezettsége alól. Sőt, valószínűleg még azelőtt elhagyhatom az épületet, hogy az Osztálytársaim órarend szerinti órái végetérnének; bár az Osztályfőnök célzott rá, hogy milyen örvendetes volna, ha aznap is látogatnám az angolórát, de én meg - igaz, csak halványan, de - céloztam rá, hogy ezt elfelejtheti.
Tehát, ezen a felmérésen majd kapok egy tesztfüzetet.
"A tesztfüzet, amelyet ki kell töltened, szövegértési, matematikai és természettudományi kérdéseket tartalmaz majd. A felmérésre nem kell úgy készülnöd, mint egy iskolai dolgozatra, mert a kérdések, amelyekkel találkozol majd, nem közvetlenül az iskolában tanultakra vonatkoznak, hanem sokkal inkább arra, hogyan tudod alkalmazni megszerzett ismereteidet a mindennapi problémák megoldása során."
Na erre kíváncsi leszek. Vajon milyen mindennapi probléma megoldását kérdezik majd? Talán valami ilyen:

Ön és partnere heves vitába keverednek egymással. A vita tárgya a vacsora utáni ételmaradékos evőeszközök és tányérok tisztítását végző személy kiléte. Mindkettejük az aznap, illetve együttélésük során végzett házimunka mennyiségével próbálja meggyőzni a másikat. Miután úgytűnik, hogy a szópárbajból Ön kerül ki győztesen, partnere erőszak alkalmazásával (több, a lakásban található eszköz igénybevételével) kísérli meg a maga javára eldönteni a vitát. Fejtse ki 12-15 mondatban, hogy Ön hogyan rendezné el a következő helyzetet, hogy a kapcsolatukat érő károsodást minimálisra csökkentse!

Én ezt nevezném egy mindennapi problémának, bár annak a valószínűsége, hogy ilyen kérdéssel találkozzak, igencsak minimális.
Emelett a papíron, amit kaptunk (kivételesen még ilyenre is költöttek - fényespapír), szerepel egy ilyen rész is: "fontos, hogy a legjobb tudásod szerint oldd meg a Rád váró feladatokat, mert csak így kaphat a világ reális képet a magyar tizenöt éves diákok tudásáról.". Érdekes, hogy amint elolvastam, azon kezdtem gondolkozni, hogy teljesítsem-e ezt, és valóban a tudásom legjavát adjam a feladatok megoldásába. Az egyetlen kérdés az, hogy megérdemlik-e a fáradtságomat. Afelől nem kell félnem, hogy esetleg utólag megkeresnek és elkapják a grabancomat, amiért baromságokat írtam nekik, ugyanis olyan anonimság övezi az egészet, mint egy nyelvvizsgát. De ha másnem azért nyújtok majd tőlem elvárható teljesítményt, mert amikor hallom a statisztikákat, hogy a magyarok a világon ilyen meg ilyen eredményeket értek el ezeken a teszteken, akkor - amennyiben az előkelő helyek valamelyikén tanyázunk - szeretek mosolyogni és büszke lenni, hogy magyar vagyok (elég csak megnéznem az esti híradók valameyikét, hogy ne így érezzek).

Emellett megajándékoztak egy kész tesztfüzettel is - igaz, a valódi címzett valamelyik szülőm vagy gondviselőm, én most csak a postást játszottam. Tehát a szülőknek lehet kitölteni; nem kötelező, de szépen kérik. A 17 db kérdés egy része általános jellegű és könnyedén dokumentálható választ vár, viszont a másik része abszurd kérdéseket tartalmaz. Ezek közül egyet emelnék ki:

Mennyire ért egyet Ön az alábbi, olvasással kapcsolatos állításokkal?
a) Az olvasás az egyik legkedvesebb elfoglaltságom.
b) Örülök, ha könyvet kapok ajándékba.
c) Számomra az olvasás időpazarlás.
d) Szeretek könyvesboltba vagy könyvtárba járni.

Vagy ezen az egészen csak én akadtam ki?

Mindenki egyedi akar lenni. Ez tény.
De milyen jó volna, ha nem azzal tűnnék ki a tömegből, hogy csak nekem vannak olyan ruháim, meg hasonlókkal, hanem azzal, hogy valóra váltom az álmaimat.

- Na milyen jó lenne?

Éppen az jutott eszembe, hogyha most írok ide egy olyan semmilyen egypercest, mint amilyen ez lesz, akkor aki meglátogatja a blogot, elolvassa és sóhajt egyet, közben azt gondolva, hogy "Még egy bejegyzés, ami nem szólt semmiről, és nem érte meg elolvasni.". Sajnos a poén elveszett írás közben, mint ahogy szokott.

Egy este, negyed óra szabadidő lefekvés előtt, némi Enya és ez vagy egy másik Gotmail.jp-s játék. Ilyenkor már 30 évesnek érzem magam, amint az álmomat már beteljesítettem, és alvás előtt még fogyasztok egy kis energiát.

Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen színt kapnék, hogyha tiszta időben kitennék az ablakba egy fényképezőgépet és egy teljes napig hagynám exponálni.

Egyébként a fényképezőgépet miért így hívják, amikor nem is képez fényt? A zseblámpáknak méltóbb neve lenne ez.