És hamarosan megtanulok gyorsan és hatékonyan megtanulni bármit, aztán megtanulok 3 darab labdával zsonglőrködni, meg jó lenne tudni japánul is, de előbb az angol közép-, aztán felsőfokú nyelvvizsga kéne, de lusta vagyok készülni rá.
Ebből mi lesz...
Aki nem szokta sajnáltatni magát, az el sem tudja képzelni, hogy milyen dilemma a magukat sajnáltatóknak, hogy a bal térdüket, a mellkasukat vagy a hátukat fájlaltassák, mert ugye legfeljebb csak egy fájhat.
És a mai kvíz:
Az bűn-e, hogy nem adsz vissza egy kétszázast az előző tulajdonosának, miután nem vette észre, hogy elejtette és te fölvetted?
Egyesek szerint az, pedig nincs is rajta a két kőtáblán.
Én, személy szerint nem igazán kedvelem a BMX-eseket. Úgy igazából egyet sem ismerek, de én ránézésre meg tudom állapítani róluk, hogy olyanok, mint a focisták; csak ők (mini)kerékpáron és reppet hallgatnak. Meg úgy egyébként sem vagyok valami nagy bringás, de azért a fontosabb típusokat felismerem. Ennek köszönhető, hogy ma feltűnt, hogy egy srác BMX-es társai között egy megközelítőleg 20" átmérőjű kerékkel rendelkező Csepel kempingkerékpárral trikkelt. Szerintem ez azért elég gáz.
És még valami. Azok, akik kiválasztják, hogy az ebadta kölköknek mit kéne majd elolvasniuk kötelező olvasmány fedőnévvel, azok miért nem tudnak valami olyat kitalálni, amit még élvezni is lehet? Jó, persze nem tetszhetnek mindenkinek a Rejtő regények, de amiket most kéne, azok meg senkinek sem.
A nyári időszámításra átállás velejárója, hogy az óráink szerint később kel és fekszik a Nap, mint télen. Ez a nyáriszünetben nagyszerű dolog, hiszen reggel nem ébredsz fel a fényre, estefele pedig tovább (nem messzebbre) lehet látni (ez csak azt érinti, aki nem lát a sötétben). Viszont amíg nincs nyáriszünet, addig igencsak zavaró, hogy a kinti világosságból ítélve azt hiszed, hogy olyan délután 4-5 óra körül járhat az idő, pedig már 18:00 múlt.
És hogy ne csak rinyálásból álljon ez a bejegyzés, elárulom, hogy mostanában szinte egész nap Breaking Benjamin-t hallgatok. És íme az egyik gyöngyszemük.
Nem szeretem, hogy a YouTube ennyire lerontja a hang- és képminőséget. Főleg az ilyen nagyszerű számoknál.
Érdekes ez a 'Mi van a halál után?' kérdés. Az egész kérdés úgy van föltéve, hogy a 'Semmi.' választ rossznak érezzük. Íme egy rövid kis nyomozás Naftar módra.
Először is meg kéne határzoni, hogy mit jelent a halál (egy személyé). Véleményem szerint akkor lehet valakit halottnak tekinteni, ha az agyában cikázó impulzusok mindegyike megáll (megszűnik). Ennek többféle oka is lehet, most nem sorolnék föl egyet sem. Ekkor megszűnik az a folyamatos impulzus is, amely a szív működését irányítja, így az abbahagyja periodikus pumpáló munkáját, ezáltal a vér nem mozog az erekben és nem szállít különböző energiahordozókat a sejteknek, aminek okán működésük megáll. Az agy is sejtekből épül föl, így működéséhez nincs másra szüksége, mint energiahordozókra, amiből kinyerheti a működéséhez szükséges energiát.
Így hát most vegyünk egy olyan agyat, ami nem egy fejben helyezkedik el, viszont megfelelő mennyiségű energiát kap egy külső szervezetből. Egy ilyen agy halála (aminek okai most nem lényegesek) nem állítja meg annak a szervezetnek a működését, ami ellátja energiával.
Ezáltal szabadon vizsgálható, hogy az elmében lakozó tudattal mi történik. Amennyiben egy tudat az adott elmében jön létre, feltételezhető, hogy csak egy elmében létezhet. Ezesetben az agy halálakor megszűnik a tudat is. De (és most jön az elképzelhető mese) az sem kizárt, hogy nem agyakban jönnek létre a tudatok, hanem valahol egy másik létsíkon, és ha megszületik valaki egy aggyal, akkor beleköltözik (jó esetben) egy tudat. Így az is lehetséges, hogy egy agy halálakor a benne lakozó tudat nem tűnik el nyomtalanul, hanem visszamegy a születési (amennyiben ott születnek a tudatok) létsíkjára, és később esetleg még vissza is költözhet egy másik agyba.
Ha ez nem csak valami idióta kitaláció, hanem valóság, akkor az ember is csak egy ösztönöktől irányított állat - ám mégis szerencsés, mert (valószínűleg a testfelépítése miatt) ezek a tudatok az ő fajukat választották az ezen a létsíkon való megnyilvánuláshoz. Ezesetben a majmok vagy a delfinek lennének a legintelligensebb lények ezen a bolygón - feltéve, hogy ők nem ilyen kísérleti stáduimban lévő "közvetítők".
Feltaláltam a májkrémes-ketchupos kenyeret, aminek iszonyat halszaga (??) van, de legalább finom, főleg ha már nagyon éhes vagy.
Kér valaki?
Megfigyeltem, hogy a rovarok csak akkor repülnek be az ablakon, ha éppen nem nézek oda. Gyakran előfordul, hogy a szemem sarkából megpillantom, amint egy ilyen kis lényezet az nyitott ablak irányába halad. Ekkor én gyorsan feléfordítom a fejem, mire az hirtelen megtorpan (már amennyire hirtelen meg lehet torpanni repkedés közben), és zavarodottan úgy tesz, mint aki csak valami lukat keres a redőnytartódoboz (nemtudommianeve) mellett. Ellenben ha nem észlelem közeledtüket, könnyedén - és gyakran hangtalanul - be tudnak kerülni a szobába. Innentől folyamatosan nekirepülnek az ablaknak, amit én már észreveszek és kihajtom őket (néha az is előfordul, hogy kegyetlen módon kioltom az életüket).
Egyébként a 'kis lényezet' megnevezés nem mindig helytálló, ugyanis az előbb egy körülbelül 7 cm hosszúságú (valószínűleg ló-)darázs látogatott meg. Nem vagyok az az ilyedős típus, de tényleg, viszont amikor meghallottam, akkor természetesen oldalranéztem. A hangerőt a mérettel párosítva először komolyan azt hittem, hogy egy helikopter. Majd amint minden részletét megláttam és felismertem, hogy ez valami élőlény, nem madár, de darázs, akkor kirohantam a szobából.
Mérete ellenére ez sem volt okosabb, mint társai, így kihajtása körülményes volt. Lecsapni nem igazán akartam, mert ha elhibázom, akkor feldühödve támad rám, amiből inkább nem kértem. One shot, one kill.
És beszarás, de tényleg léteznek pálmaerdők.
Vagy mégis?
Utolsó kommentek