Starry.Sky

A mogyoróvajból gyémántot lehet készíteni.

A világ legnagyobb szappanbuboréka akkora volt, mint 4 busz.

Ha képes lennél fénysebességgel utazni akkor sohasem öregednél meg.

A medúzák halottan is csípnek.

Egy teáskanálnyi tengervízben ötmillió élőlény van.

A világ legidősebb aranyhala 43 évig élt.

Az elfogyasztott táplálékunk 20%-a az agyunkat fűtik.

Az ember 10 000 szagot képes megkülönböztetni.

A meztelen csigáknak 3000 foguk és 4 orruk van.

A világ termeszeinek tömege meghaladja a világ összes emberének tömegét.

Egy felhő 400 tonnánál is nehezebb lehet.

Egy darab papírt nem lehet hétnél többször félbe hajtani.

Szamarak miatt évente több ember hal meg, mint repülőgép szerencsétlenségben.

A Boeing 747 szárnyainak fesztávolsága hosszabb, mint a Wright fivérek első repülőútja.

Az American Airlines 1987-ben 40 ezer dollárt takarított meg azzal, hogy minden első osztályon felszolgált salátából kispórolt egy olívabogyót.

A porszemcsék többsége elhalt bőrből származik.

Egy tehenet fel lehet vezetni egy lépcsőn, de lefelé nem.

A teknősbékák tudnak a fenekükön keresztül lélegezni.

Az Indiana Egyetem Központi Könyvtára évente több, mint egy hüvelyket süllyed, mert építésekor nem vették figyelembe a benne tárolt könyvek súlyát.

Minden jegesmedve balkezes.

Agyunk energiájának egyharmadát látásra fordítja.

Egyes pókok megeszik a saját hálójukat.

Éreztétek már úgy, hogy a körülöttetek lévő emberek egy része mintha egy program lenne csak? Te vagy Mr(s). Anderson és az iskolában vagy az utcán az ismeretlen, mégis köszönő emberek pedig csak mellékprogramok. Egyetlen feladatuk, hogy téged, valamint a többi nem-program embert idegesítsék. Valószínűleg a tanárok is ilyen programok, meg az áruházi dolgozók, meg a sünök, meg még sokan mások. Amint visszajöttem beveszem a piros kapszulát, fölébredek egy darad vason, átírom mindet és visszajövök.

Olyan sokan keresték már az élet értelmét, de még senki sem találta meg a mindenkire vonatkoztatható helyes választ. Mi van, ha az élet értelme az élet értelmének keresése? 

Az ember figyelmes lény, mindent szeret egy fajta előre kitalált rendszer szerint csinálni. Amikor valamibe bele kell fogni, akkor rutinszerűen kérdezi, hogy hol kéne elkezdeni. A kérdés jogos volna, hiszen ha nem jó helyen kezdik, akkor hibás folyamatot végeznek, ami igen nagy valószínűséggel vezet hibás eredményhez/végtermékhez. De jogos csak volna, mert csak akkor lenne szükséges, ha előtte nem tennék föl a kérdést, ami nem a minket körülvevő - és mivel emberek által létrehozott, ezért hibás - rendszer által előírt eljárásokat helyezi előtérbe, hanem a napjainkban egyre kevésbé divatos gondolkozást. A kérdés pedig nem más, mint hogy van-e értelme belekezdeni a dologba. Bele lehetne kötni, hogy akkor ez a kérdés válna rutinszerűvé a másik helyett. Viszont ha ez a kérdés oly gyakori lenne (és persze párosulna a gondolkodás képességével rendelkező személyekkel), akkor az emberiség még azelőtt kihalna, hogy rutinszerűvé válna, mivel rájönnénk, hogy igazából semminek sincs értelme. Létünk épp olyan értelmetlen, mint bármelyik állaté. Így az exponenciális függvény monotonitása miatt mi is csak állatok vagyunk.

Albert Einstein megállapította, hogy egy test tömege egyenesen arányos a sebességével: minél nagyobb sebességgel halad valami az abszolút nyugalmi állapothoz képest, annál nagyobb a tömege. Amennyiben ez az állítás igaz, akkor feltételezhető, hogy létezik abszolút nyugalmi állapot. És ezt úgy a legegyszerűbb megtalálni, hogy egy egyenletesen változó mozgást végző test tömegét mérjük, és ahol a legkisebb értéket kapjuk, ott lesz teljes nyugalomban.

Mivel nem érzem hibásnak az elképzelést, ezért valszínűleg erre valaki más már rájött.

A lakást, amiben élek, úgy ismerem, mint a tenyeremet, hiszen minden napom meghatározó részét itt töltöm már több mint 16 éve, tehát volt időm megismerni. Sőt, a várost is ismerem, mint a tenyerem, mivel minden nap járok benne már több mint 16 éve. A barátaimat is ismerem, mint a tenyerem, hiszen a társaságban eltöltött időm nagy részében velük vagyok, volt időm kiismerni őket.
Csak a tenyeremet nem ismerem úgy, mint a tenyeremet, pedig már születésem előtt is kéznél volt.

Szokták mondani, hogy aki belátja, hogy elmebeteg, az nem is beteg. Ez nem igaz. Aki tudja magáról, hogy elmebajos, az az információ megszerzésének pillanatában megszűnik betegnek lenni. Viszont ő továbbra is elmebetegnek tartja magát, márpedig egy épelméjű ember nem gondol magáról ilyet, tehát mégiscsak megmaradnak a problémái.

Az elmélet minden valószínűséggel hibás, mivel mulatozás közben jutott eszembe, ráadásul spontán.

Sokat gondolkoztam azon, hogy a blogbejegyzések moderálása nem feltétlenül jó ötlet. Természetesen biztonságos, ha esetleg a szüleim valamiképp rátalálnánák, viszont ennek elhanyagolhatóan kicsi az esélye. A moderációval viszont nem én vagyok, márpedig saját blogomon minek írjak úgy, mintha valaki más lennék. A furcsaság igazából csak annyi, hogy ez már eléggé régóta eszembe jutott, és azóta sem változtattam rajta. Ez engem arra enged következtetni, hogy azért tartom meg a moderációt, mert az álmaimban moderáltvagyok, ezáltal később is ilyen szeretnék lenni. Káromkodástól, önsajnáltatástól és undormányoktól mentes.

Ez viszont felvet még egy kérdést. Most mégis ki a fasz vagyok?

Nem szeretnék senkit megsérteni, de bizonyítékom van rá, hogy Isten nem létezik. Miért mindig csak azokat "érinti meg", akik vallásos családban nevelkedtek és ezáltal hisznek benne? 

Egy szobában van egy asztal, két székkel. A székeken két ember ül, egy filozófus és ő. Az asztalon van egy pohár, félig megtöltve vízzel. Főhősünk szomjas, így a pohárért nyúl, hogy megigya annak tartalmát, mikor a filozófus közbeszól.
- Mit akar azzal?
- Hát meginni, mégis mi mást csinálnék vele?
- Várjon! Előbb válaszoljon nekem erre a kérdésre: maga szerint az a pohár félig üres vagy félig meg van töltve?
Emberünk gondolkozik egy pillanatig, majd egyszerűen legurítja az innivalót. - Mostmár teljesen üres, de érdekes módon a kérdés még mindig áll: a pohár teljesen üres vagy egyáltalán nincs megtöltve?