Starry.Sky

Úgy sajnálom, hogy nem lehet mindent lefesteni, szavakba önteni vagy dallamokba zárni! Az előbb is eszembe jutott valami érdekes - amíg még derengett, úgy lerajzoltam volna, de sajnos ezt nem lehet. Aztán elfelejtettem.

Pedig képzeljük el, milyen érdekes alkotások születnének! Hogy néz ki, milyen hangja van a boldogságnak? Vagy a meglepetésnek, azt hiszem az lenne az egyik legérdekesebb. Szerintem szürkéből színesbe menne át, pontosabban egy egész színskálába és alul-felül fekete lenne. A hangjára viszont nincs tippem, azt nem tudom elképzelni.
Természetesen még rengeteg mindent meg lehetne így vizsgálni.

Ja, meg azt is megnézném, amint két térdimenzió egymásnak ütközik.

Az életet sokmindenhez lehet hasonlítani, de egyik sem tökéletes (nyilván).

Legyen először mondjuk egy Rubik kocka. Bár nagyszerűsége ellenére viszonylag egyszerű kirakni, mégis említésre méltó mennyiségű idő kell, mire megtanulja az ember. De a tanulás csak egy dolog; az igazi élmény, mikor először rakja ki segítség nélkül. És ez pont olyan, mint az élet: minél pontosabban tudja, hogy mit kell csinálni, annál előbb léphet a következő algoritmusra. Minél hamarabb kirakja az egész kockát, annál hamarabb élvezheti a sikert és dicsőséget.

De az élet lehet egy üveg szeszesital is eközben. Egy ideig csak a polcon áll, de egyszer iszik belőle az ember, és eldönti, hogy iszik-e belőle máskor is. Ha úgy dönt, hogy nem, akkor nem sok minden fogja akadályozni életének nem szociális területein. Viszont ha továbbra is igényt tart az üveg tartalmára, és igényeit kielégítve rendszeres fogyaszt belőle, gondokba ütközhet. De legalább jól érzi magát, sőt, minél gyorsabban fogy az ital, annál jobban. Viszont vigyázni kell, mert ha elfogy az összes, akkor csak az üres üveg marad, amit már csak nézegetni lehet és visszagondolni a fogyasztás pillanataira.

Az kétségtelen, hogy aki minél kevesebb idő alatt minél többet iszik az üvegből, annál nehezebben forgatja helyesen a kockát. Könnyen előfordulhat, hogy nemcsak nem jut előrébb vele, még jobban össze is keveri. Ezzel vigyázni kell.

Ez a bejegyzés valószínűleg nem született volna meg, ha valakik, akiktől az életem sok szempontból függ nem zárják el előlem az üveget. Ezzel ők jót akarnak, de ahelyett, hogy kezembe adnák a kockát, és néznék a kisérletezgetéseimet, csak annyit hajtogatnak, hogy kezdj valamit a kockával, és rám sem néznek közben. Ez így kicsit nehezebb, mint gondoltam, de elvégre csak egy kihívás, amit jó volna nem elcseszni.

(ez szar lett, de remélem azért értitek a lényegét)

Ti mit tennétek, ha kiderülne, hogy már csak egy hetetek van hátra (de azt nem ágyban fekve, hanem bármit csinálva tölthetnétek)?

Ne örüljetek, nem csak egy hetem van hátra, csak kiváncsi vagyok.

Igen, ez a mondás teljes mértékben megállja a helyét. Az ember mindennap tanul valamit. Ez nyilvánvaló és mindenki tudja; ám mégiscsak emberek vagyunk, így hibákat követünk el. Többek között azt a hibát, hogy erről a kis mondásról megfeledkezünk. Előfordul, hogy azt hisszük, mindent tudunk. Eszünkbe jut, hogy egy éve miket műveltünk, és kinevetjük magunkat. Mostmár bizonyosak vagyunk benne, akkor abban a helyzetben mit kellett volna csinálni, mondani, érezni. Emiatt sokkal okosabbnak érezzük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Majd egy év múlva visszatekintünk a mai napra, és ismét nevetünk magunkon. Ismét azt hisszük, hogy mindent tudunk, majd egy újabb évnyi tapasztalat megszerzése után rájövünk, hogy tévedtünk.

Kiváncsi vagyok, hogy ez mikor törik meg és látjuk be, hogy bármennyit élünk is, mindig lesz még mit tanulni, ezért sohasem gondolhatjuk komolyan, hogy mindent tudunk.

Miért hiszik azt az emberek, hogy a világvége az egyenlő az emberiség kihalásával? Ha a mi fajunk, vagy esetleg a Föld összes lénye elpusztul, az csak valami kis dolog, amit talán pár millió év múlva felfedez valami másik bolygóról származó faj és megemlítik az egyik tudományos folyóiratukban. Viszont a világvége őket is érinti, meg minden anyagból felépülő dolgot, sőt, talán még az energiából állókat is, semmi nem marad.

Milyen érdekes, ha valamilyen szöveget ékezet nélkül írok, akkor azon szavak is érdekesen csengenek a pontos felolvasás közben, amik nem is tartalmaznak ékezetes betűt. Tehát például ha azt mondjuk, hogy "Mi miert nem nezunk korul az udvaron?", akkor az "udvaron" szó is olyan hülyén hangzik.

Még csak pár napja van meg Amon Tobin összes zenéje, így nem sokat hallgattam, de már teljesen rá vagyok kattanva. Igazából még csak az utolsó album, a Foley Room pörgött végig, de csak egyszer, mert az utolsó számnál mindig elakadok, átállítom "Repeat one"-ra a Winampot, és élvezem a számot.