Társadalmunk torzszülöttségére jó példa azon kategória létezésének ténye, melynek tagjait leginkább a divatköcsög szóval tudnám röviden jellemezni. Különös ismertetőjegyük, hogy eltúlzott mértékben figyelnek ruházatukra, mely általában a következőkből áll: egy szűk póló valami divatos felirattal (rendszerint nem illik testalkatukhoz a ruhadarab, ami gusztustalan eredménnyel jár), szintén szűk nadrág (szigorúan a póló aljáig felhúzva), márkás bokazokni (a márkajelzésnek látszania kötelező), tornacipő (általában csiricsáré; riktán normál utcai cipő). Hobbijuk a fényképezés (kizárólag 80.000 forintnál drágább géppel, melyet mindenkinek megmutatnak, de nem tudni, hogy miért) és fényképezkedés (...májvip...). Általában leszarják, hogy a másik mit akar, ami nem szép dolog (bár néha ezzel én is így vagyok). Ellenben az embertársaik véleménye nagyon is érdekli őket, bár csak a legkedvesebb ismerőseikét fogadják meg. Ha a 'haver' azt mondja, hogy 'De szarul áll így a hajad', akkor még aznap elmennek a fodrászhoz, és átfésültetik a másik oldalra, és nem veszik észre, hogy ugyanolyan szarul áll utána is. Viszont ha én mondok hasonlót a szemébe, akkor visszaszól valamit, és legközelebb a barátainak sírja el, hogy leszólták, meg szid, hogy mekkora egy suttyó paraszt vagyok, hogy ezt így megmondom neki, meg hogy én is hogy nézek már ki, meg hasonlók. Még megemlítendő, hogy gyakran mosolyognak, pontosabban vigyorognak - mindenkire: rá is, meg rá is, de még rám is, pedig én legszívesebben körbehúznám a száját a fején, mert az gondolom fájna neki.

Aki hasonlóságot vélt felfedezni a fent említett egyének ruházata és a sajátja között, de a belső tulajdonságok nem illenek rá, az hagyja figyelmen kívül az egyezést. Aki viszont kívül-belül hasonlít, az csak olvassa végig alaposan.