A nyári időszámításra átállás velejárója, hogy az óráink szerint később kel és fekszik a Nap, mint télen. Ez a nyáriszünetben nagyszerű dolog, hiszen reggel nem ébredsz fel a fényre, estefele pedig tovább (nem messzebbre) lehet látni (ez csak azt érinti, aki nem lát a sötétben). Viszont amíg nincs nyáriszünet, addig igencsak zavaró, hogy a kinti világosságból ítélve azt hiszed, hogy olyan délután 4-5 óra körül járhat az idő, pedig már 18:00 múlt.

És hogy ne csak rinyálásból álljon ez a bejegyzés, elárulom, hogy mostanában szinte egész nap Breaking Benjamin-t hallgatok. És íme az egyik gyöngyszemük.