Az előbbire azt mondom, hogy szard le, az utóbbira meg azt, hogy lázadhatnánk, csak az emberek vagy leszarják, vagy csak akkor kezdik el leszarni, mikor látja, hogy 'az a suttyó egyetért, hát ne értsen velem egyet egy suttyó'.

Az előbbit le is szarom, csak leírtam, hogy mik vannak.
Az utóbbinál meg a suttyókat szarom le, mert engem aztán igazán nem érdekel, hogy annak a suttyónak is rossz, hogy ilyenek a kötelező olvasmányaink; engem az zavar, hogy az enyémek rosszak.
Az általad leírt problémára az egyik megoldás lehetne, ha senkit nem érdekelne a másik véleménye, ami nem is hangzik olyan rosszul, de az még jobb lenne, ha egy suttyó-mentes világban élhetnénk.

a klasszikusokat ismerni kell, úgyhogy ne helyette ajánlják a kedves Rejtő bácsit, hanem mellé

@hűtő?!: Ez most ugye csak szarkazmus? Miért kéne ismerni a "klasszikusokat"?

Gyamítom, hogy csak szarkazmus.

Miután én nagy irodalom kedvelő vagyok ehhez az attitűdhöz nem tudok nem felemásan hozzáállni, viszont nem vagyok egy elfogult álszemérmes sznob sem, így azt mondom hogy ha a dolog lényegét nézzük igaz, miért kéne ismerni a klasszikusokat? Mondjuk rá tudnék kontrázni de sokáig tartana és nincs kedvem vitatkozni ("aha, persze", hangzik most el a "hátam" mögött :) ) Talán lerövidíteném annyira, hogy ezek a dolgok, vagy hogy általános legyek, a kultúra erőltetett megismertetését én is ellenzem, mert ez tönkreteszi valamennyire magát a dolgot is.

Miért ne kellene ismerni azokat a műveket, amelyek hatással voltak, inspirálóan hatottak a később utánuk következő írók és költők munkáira? Szerintem, azzal van csak a probléma, ahogy behajtják rajtunk. A pedagógia hiányával. Én például sokat olvasok, mindent minden mennyiségben, és imádom felismerni az angol beat nemzedék kritikus írásaiban például Shelley-re vagy másokra való utalásokat. Magamtól viszont nem olvastam volna az angol romantika után, de az iskolában felkeltette az érdeklődésemet, így később beat irodalom olvasásakor felcsillanhatott rajta a szemem. :) Ennek ellenére én nem olvasom el a kötelezőket, csak amelyek tetszenek. Sajnos ebben az évben csak Az arany virágcserép ragadott el.
Mit írjak még? Hogy magyarázzam? Én a tanulók közül a hülyébbik vagyok, akinek szüksége van az iskolára, hogy nyisson nekem új témát, amit ott kedvemre nem tanulok meg, viszont itthon kedvemre vetem magam a mélyebb és érdekesebb bugyraiba. Akinek ehhez nem kell az iskola, ill. a kötelezők, azokat irigylem. Sajnos magamtól nem keresnék utánuk.
Így is feleslegesnek érzem még fejtegetni az álláspontomat, biztos valamelyiktek földbe döngöl egy következő, ennél sokkalta rövidebb szösszenettel.

@hűtő?!: Nem értem, amit mondasz. Én a te "kell" szavad alatt azt értettem, hogy mindenkinek ismernie kell őket, valamilyen okból. Most azonban a személyes preferenciáidról beszélsz.
Esetleg megmondhatnád, mit értesz "kellés" alatt.

Azt értem alatta, amit a saját példámmal támasztottam alá: hogy ez talán, érdeklődővé tud nevelni pár fiatalt. Ami szerintem a legfontosabb. Csak kár hogy nem tudunk elvonatkoztatni sokszor a tanártól, hiányos tudásától, a balfasz módszerétől, és csőlátásúak leszünk felé, és elcsúfítja azt, hogy ezek milyen szép dolgokat is tudtak írni. Nagyon szép kifejezéseket ötlöttek ki a kötelező olvasmányok írói is, nem kutyábbak Rejtőnél, kár hagyni elsiklani a szemet felettük, kár hagyni elsikkadni őket.

A "kellés" az, hogy nem lehet tudni, kinek mi nyitja fel a szemét, mi formálja majd a személyiségét, úgyhogy ez is egy lehetőség, amit fel kell tárni, megadva a lehetőséget.

De fogalmam sincs, hogy a tantervben ezért vannak-e, a tanárok ezért sulykolják-e...