Illene, vagyis inkább kedves gesztus volna visszaadni, de miután utólag bizonyára a pénzt addig birtokló személy maga is úgy hiszi, hogy valahol elHAGYTA a pénzt, így bűnnek nem bűn, mellesleg ő is vigyázhatott volna arra a kétszázasra, de ez meg előfordul, az ember nem lehet elég figyelmes. :D Mindazonáltal engem bosszantott amikor tőlem 500 Ft-ot sikkasztottak még a tavalyi tanév folyamán az uszodában, a gyanús személyek tagadtak és egymásra mutogattak,és ilyet viszont nem szabad, nem törvényileg, és erkölcsi prédikátor se akarok lenni, de ezt én a szemétség kategóriába sorolom (hacsak az elkövető nem tévedésből adta le az én szekrénykulcsom).

A tízparancsolathoz meg no komment.

A Tíz Parancsolatot nem bírálat céljából hoztam föl, köze sincs hozzá. :D
Az meg, hogy mit illik és mit nem, nem igazán érdekel. Az sem illik, hogy másokat - még ha nem is szándékosan - olyan helyzetbe hozz, hogy a kétszázasodat eléejtve illempróbának veted alá. Ő mégis megtette.

De amíg ő véletlenül hagyta el a pénzt, te szándékosan nem adod vissza...de ha már volt képes elhagyni és te csak megtaláltad, nem pedig tudatosan megloptad hát megteheted :D Illem vagy nem illem, a dolog értékétől is függ hogy az ember hogy cselekszik lelkiismerete szerint (vagyis hogy aszerint cselekedik-e), ez pedig csak egy kétszázas. Mindegy, az én konklúzióm az, hogy NEM bűn. :D