Starry.Sky

Most vettem csak észre, hogy mivel pontosan 14 órával és 58 perccel ezelőtt elmúlt február 28-a, ezért a blog Kétpupú Teve hirdetési módról Csizmás Kandúrra váltott. Ez annyit tesz, hogy nincs több hirdetés az oldalon, ami jó. Viszont így esélyem sincs kikerülni a Blog.hu főoldalára, de mivel eddig ennek sem volt számbavehető valószínűsége, ezért ez mindegy.

Most pedig elkezdem elkészíteni azt az oldaldobozt, ahol a kedvenc blogjaim és pár hasznos és jó oldal linkje található.

Valamint belenyúlok a skin CSS forráskódjába is, hogy legalább a csillagos égbolt látványának valami gyenge utánzatára emlékeztessen benneteket, meg persze engem is.

Hiába, unatkozok.

Update 15:25: az oldaldoboz sikeresen elkészült.

Update 16:08: a CSS-hez hülye vagyok.

Irígylem azokat az embereket, akik az egyszerű boldogságot keresik. Akik bezselézik a hajukat, elmennek a diszkóba, - szerintem igénytelenül - szórakoznak, isznak, aztán hajnali négykor hazamennek, és ettől boldogok. Akik nem álmodnak, hanem csak élnek. Akik nem álmodják meg a saját boldogságukat, és aztán nem próbálnak küzdeni érte.
Meg azokat is irígylem, akik ilyen gondolatokat sokszor ilyen hosszan, érdekesen és szórakoztatóan le tudnak írni.

Egyébként holnap minden kiderül, és remélem majd mindenki derül.

Bocs a szar szóviccért.

A saját magamat legjobban idegesítő tulajdonságaim egyike, hogy gyakran elgondolkozok, hogy mi lenne, ha. Legutóbb egy kijavított dolgozatom megkapásánál történt ez meg.

Mi lenne, ha ebben a feladatban nem cseréltem volna föl a szavakat? Ááá, akkor már csak egy pont kellett volna! És mi lenne, ha még ezt ís jól írom? Akkor meg lenne a jobb jegy!...

Az csak egy dolog, hogy még engem sem érdekel egy rohadt dolgozat, illetve az annak minősítésére kapott érdemjegy. De az meg a másik, hogy ennek az egésznek semmi értelme. Hiszen az összes esetben a környezet egyszeri és megismételhetetlen, így nincs értelme azért vizsgálni utólag a dolgokat, hogy majd legközelebb. Ezen kívül pedig nincs indok, amiért vizsgálni kéne. Tehát ez egy olyan rossz szokás, amiről feltétlenül le kéne szoknom.
Egyébként mi lenne, ha nem kérdezném többet azt, hogy mi lenne, ha?

Amúgy érdekes, hogy ezen bejegyzés írását még télen kezdtem és megszakítás nélkül vittem véghez, de már tavasszal publikálom. Legalábbis a naptárak szerint.

Majd' el felejtettem a ma közölni tervezett kérdést közölni.

Ha valaki megkérdezi, hogy kölcsön veheti-e a telefonomat, akkor nemleges válasz esetén miért vagyok bunkó meg köcsög, és ha ilyen esetben nem mondják ki, az miért van?

Válaszaikat a képernyő alján látható alig emeltdíjas számra várjuk.

Bár nem vagyok az az agresszív típus, de ha elkapnám, megfojtanám. Szép lassan, hogy úgy szenvedjen, mint én szoktam. De képtelenség elkapni, hiszen nem anyagi jellegű. Csak egy gondolat. De nem, nem csak egy gondolat. Ha csak egy lenne, akkor egy pillanatig tartana, aztán szertefoszlana. De ez már régóta kínzott, közel egy hónapja. Meg előtte is, nem is egyszer, nem is keveset. Igen, biztos vagyok benne, hogyha a markomban tudhatnám, nem menekülne. De nem tudhatom. Szakadjon meg!

Amúgy remény volt, meg lesz is, Nokia WH-700-al egyetemben.

Ne mondom el, hogy mire jöttem rá, mert az kifejezetten égő lenne. Viszont azt leírom, hogy mivel rájöttem, ezért folytatódik a blog skinjének fejlesztése, személyemre szabása. Egyelőre eddig jutottam, de ma már nem folytatom, meg holnap reggel se, mert verset kéne tanulnom, de ami még fontosabb, még van hátra a filmből.

És mára istenvéletek!