Kiszálltam a csapatszállító hajóból a társaimmal együtt, majd körbenéztem. Mindenfelé hegyek, egy hatalmas medencét alkotva, aminek a közepén kopár, kietlen tájt terült el. Egyetlen oda nem illő objektum látszott már az első pásztázás során is; egy régies, 18. századi USA-ba illő ház árvátlankodott a semmi közepén. A jelentésekben nem szerepelt, de az Erő megsúgta nekem, hogy jó helyen járunk, itt bújkál a nagyúr. Elindultam hát a ház felé, és mire odaértem, addigra az öreg mesterek izgalmas történeteket meséltek az ifjú padawanoknak a gangon. Kérdő pillantást vetettem rájuk, ám semmiféle reakciót sem kaptam. Egyedül kellett megkeresnem és kiiktatnom a Köztársaság legfőbb ellenségét, a félig robottestbe bújtatott szörnyeteget. Felértem az emeletre, majd az ösztöneimet követve bementem az egyik ajtón. Nem számítottam különösebb meglepetésre, minthogy az egyik legtapasztaltabb és legjobb Jedi voltam az egész galaxisban. Amit láttam, meglepőbb volt, mint bárki gondolhatta volna: a Sith nagyúr helyett egy piros-citromsárga pulóveres rappert pillantottam meg. Mégsem lepődtem meg. Az arcát nem láttam, mivel mire benyitottam, már csak a felét pillantottam meg amint rohan be az egyik szobába. Képességeim ellenére sem értem utol, az ajtó mindig az orrom előtt csukódott be. Nem éreztem a kudarcot, így kimentem, majd ugyaneezt eljátszva ismét megpróbáltam, de mindig ugyanaz történt. A negyedik próbálkozás után ötlött az eszembe, hogy sem az Erőnek, sem a fénykardomnak nem akadály egy ilyen régi ház bármely ajtaja. Az övemhez nyúltam, de hirtelen minden kedv elszállt belőlem, és nem csak a testemből, de még a tudatomból is. Percekig álltam lecsüggesztett fejjel a kis szobában, majd felemeltem a fejemet, kinéztem az ablakon és egyszerűen ordítani támadt kedvem. És ekkor ért életem eddig legszörnyűbb meglepetése: nem voltam képes üvölteni, csak hörgésszerű hangok hagyták el a torkomat. Korom és tapasztaltságom ellenére rémült kisgyerek módjára, tágra nyitott szemekkel, hang nélkül rohantam le a lépcsőn, ki a házból, fel a legközelebbi csapatszállítóra, kiadtam a felszállási parancsot és vártam, hogy elhagyjuk a galaxis ezen felét.
Roar
2010.01.19. 22:18 :: Naftar
Szólj hozzá!
Címkék: kellemetlen fear mylife dammit!
A bejegyzés trackback címe:
https://naftar.blog.hu/api/trackback/id/tr361686163
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek