Starry.Sky

Felnézek az égre, és látom, milyen csodálatosak innen lentről a felhők. Biztosan fentről is ilyenek, ha nem szebbek. Hát akkor mire várok még? Felrepülök, és estig csodálom ezeket a képződményeket. De én nem is tudok repülni! Pedig biztosan nem nehéz, csak akarni kell. Én bármennyire akarok is, nem megy. Milyen kár! De van még egy lehetőség: csak egy nagy ugrás, és már a felhők tetején is vagyok. Csak egy ugrás; nekirugaszkodok és ugrok.

Még a talajtól is alig rugaszkodtam el.

Megfigyeltem, hogy néha annyira elgondolkozok, hogy még sétálni is elfelejtek közben. Ezt általában akkor realizálom, mikor a gondolati világomból hirtelen visszakerülök a külvilágba, ráadásul botladozva. Sőt néha annyira amott vagyok, hogy visszatérés után még vagy két percig nem tudok normálisan menni. Ha nem velem történne ez, viccesnek tartanám, de így inkább szánalmasnak látom a dolgot.

Az is eszembe jutott, hogy jó ötlet-e egy bejegyzések címének egy zeneszám címét adni. Ezt most tovább fejtegetném, ha nemrég majdnem orra nem buktam volna a gondolatmenet miatt.

- Hadd lássam csak az ellenőrződ!
- Várj előveszem... tessék.
(...)
- Remélem nem akarsz dicsekedni, mert ezekkel a jegyekkel nem is lehet.
- Nem is akartam dicsekedni.
- Azért szomorú, hogy már dicsekedni sem akarsz... Tényleg, ha akarsz nyáron dolgozni, akkor még most jelentkezz valami diákmunka-szövetkezetnél.
- Fogok.
- Mondjuk kapálásra, vagy hasonlóra, csak hogy szokd. Ugyanis ilyen jegyekkel a gimnázium után jobb munkád nem lesz.

Ma is megkaptam a tanulj-mert-neked-lesz-szar beszédet. Úgy tervezem, hogy így év vége fele el kezdek tanulni, mert a következő tanévi jegyeimet már a felsőoktatási intézményekben is megvizslatják, és bár lesz közben egy nyári szünet, azért mégse legyen szeptemberben teljesen idegen a dolog. És mikor a jövő félévi bizonyítványom már fényesebben fog csillogni, mint a fogszabályzóm (bocs, ez szar volt), akkor majd megkérdezem a szüleimet, hogy szerintük volt-e hatása az ilyen beszédeknek. Szerintem nincs.
Addig is, ha ilyenre kerül sor, halovány mosolyt festek az arcomra, végighallgatom, majd folytatom aktuális tevékenységemet.

És még mindig nem értem, hogy miért nem voltak képesek megírni Opera böngészőhöz a Cooliris-t. (Vagy rám várnak? Várhatnak.)