I don't want to be a production of my environment.
I want my environment to be a product of me.
Abraca-fucking-dabra!
I don't want to be a production of my environment.
I want my environment to be a product of me.
Abraca-fucking-dabra!
Bár a 21. század jelképe akár a számítógép is lehetne, sok helyen még most is a papír-toll kombináció az egyedüli elfogadott. Sok hátránya közül a legidegesítőbb talán az a jelenség, amikor a papír bizonyos helyein nem fog a toll. Kanyarítod a betűt, a végére nem jut tinta, nem baj, nincs tökéletes toll sem. Újrapróbálod hát, még most sem jó. Vadul próbálgatod a lap sarkában, kifogástalan vonalat alkotsz, késznek gondolod az írásra is. Ám a problémás helyen még mindig semmi, így kénytelen vagy félbehagyni a picsába az egészet, mint ezt a bejegyzést.
Being crazy ain't the same as being mad. Save me!
Imádom figyelni az emberek közti kapcsolatok kialakulását, változását és megszűnését. Ahogyan új baratságok jönnek létre (első pillantásra) egymástól teljesen különböző emberek között; ahogy hasonmások utálják meg egymást; ahogy baráti körök alakulnak, aztán fogadnak be újakat és taszítanak ki régieket; ahogy a kitaszítottak újabb társaságokhoz csatlakoznak; ahogy barátból ellenség lesz, és mégérdekesebb fordítva; amiket az egymást utálók mondanak a másikról annak jelenlétében és távollétében...
Unatkoztatok már annyira, hogy az unalmat nem csak egy érzésnek gondoltátok, hanem valami kézzelfogható dolognak, ami szépen lassan megfojt, összeszorítja a szíveteket és nem hagyja dobogni? Hogy nem tudtatok már mit csinálni, ezért írtatok róla egy bejegyzést egy haldokláshoz közelítő blogon? És azt, hogy mégsem ez volt az egészben a legrosszabb, hanem hogy nem mulathattál a barátaiddal?
Inkább megyek és lehányom a tükröt.
Az egyik legelbaszottabb szó a "minősíthetetlen". Valami minősítésére szokták használni, és amint megelőzik vele a szót, minősített lesz a minősíthetetlen. Mivel már számtalanszor előfordulhatott kialakulása óta, ezért kimondásakor nem törik meg a tér-idő kontinuum és nem robban föl a világegyetem, de az igazat megvallva méltó büntetése lenne az emberiségnek ilyen faszságok kitalálásáért.
Éreztétek már úgy, hogy a körülöttetek lévő emberek egy része mintha egy program lenne csak? Te vagy Mr(s). Anderson és az iskolában vagy az utcán az ismeretlen, mégis köszönő emberek pedig csak mellékprogramok. Egyetlen feladatuk, hogy téged, valamint a többi nem-program embert idegesítsék. Valószínűleg a tanárok is ilyen programok, meg az áruházi dolgozók, meg a sünök, meg még sokan mások. Amint visszajöttem beveszem a piros kapszulát, fölébredek egy darad vason, átírom mindet és visszajövök.
Olyan sokan keresték már az élet értelmét, de még senki sem találta meg a mindenkire vonatkoztatható helyes választ. Mi van, ha az élet értelme az élet értelmének keresése?
Albert Einstein megállapította, hogy egy test tömege egyenesen arányos a sebességével: minél nagyobb sebességgel halad valami az abszolút nyugalmi állapothoz képest, annál nagyobb a tömege. Amennyiben ez az állítás igaz, akkor feltételezhető, hogy létezik abszolút nyugalmi állapot. És ezt úgy a legegyszerűbb megtalálni, hogy egy egyenletesen változó mozgást végző test tömegét mérjük, és ahol a legkisebb értéket kapjuk, ott lesz teljes nyugalomban.
Mivel nem érzem hibásnak az elképzelést, ezért valszínűleg erre valaki más már rájött.
A lakást, amiben élek, úgy ismerem, mint a tenyeremet, hiszen minden napom meghatározó részét itt töltöm már több mint 16 éve, tehát volt időm megismerni. Sőt, a várost is ismerem, mint a tenyerem, mivel minden nap járok benne már több mint 16 éve. A barátaimat is ismerem, mint a tenyerem, hiszen a társaságban eltöltött időm nagy részében velük vagyok, volt időm kiismerni őket.
Csak a tenyeremet nem ismerem úgy, mint a tenyeremet, pedig már születésem előtt is kéznél volt.
Szokták mondani, hogy aki belátja, hogy elmebeteg, az nem is beteg. Ez nem igaz. Aki tudja magáról, hogy elmebajos, az az információ megszerzésének pillanatában megszűnik betegnek lenni. Viszont ő továbbra is elmebetegnek tartja magát, márpedig egy épelméjű ember nem gondol magáról ilyet, tehát mégiscsak megmaradnak a problémái.
Az elmélet minden valószínűséggel hibás, mivel mulatozás közben jutott eszembe, ráadásul spontán.
Nem szeretnék senkit megsérteni, de bizonyítékom van rá, hogy Isten nem létezik. Miért mindig csak azokat "érinti meg", akik vallásos családban nevelkedtek és ezáltal hisznek benne?
Utolsó kommentek