Starry.Sky

Eddig nem voltam zöld aktivista, sőt, eszembe se jutott, hogy én itt megmentsem a bolygót az emberiség szennyétől, de jelenleg olyan embertelen kánikula tapasztalható a környezetemben, hogy ezellen valamit tenni kell, mert így még aludni sem lehet!

Aztán végülis csak el kezdtem plurkölni, (D) ajánlására és verbális meghívására. De azért nem fogom elhanyagolni a csillagos eget (ennél jobban semmiképp).

Ezt ma (vagyis még tegnap) sikerült megfigyelnem, mikoris nem csináltam semmit. Aztán eszembe jutott, hogy ilyen már máskor is volt, meglehetősen sokszor, így hát teorémám lett belőle.

"Az ember csak akkor veszi észre, hogy órák óta nem csinál semmit, mikor mindebben elfárad."

Naftar negyedik teorémája

És valaki mostmár végre tényleg elmagyarázhatná, hogy hogyan lehet szörnyethalni.

Ezt valószínűleg mindenki tudja, de ma megfigyeltem, hogy az 'izé' szó nem is arra használatos, hogy az éppen eszünkbe nem jutó szót helyettesítsük vele. Hiszen akkor az előtte álló névelőt véletlenszerűen választanánk ki, és nem az adott szónak megfelelően. Tehát nem azt mondják, hogy "Tudod a izé... Ilona", hanem "Tudod az izé... Ilona" (véletlenszerűen választott név).

A megfigyelés anyagát köszönöm azon osztálytársaimnak, akik szóhasználatának 20-25%-át a címszó teszi ki.

Utálom, amikor zenehallagtásom közben valaki - legyen barát vagy ellenség - odajön hozzám, és elkezd mindenféle baromsággal traktálni (órán is ez, csak ott nem jön oda). Vagy esetleg ha alszok. Vagy a kettő együtt, ha alszok és zenét hallgatok, az a legrosszabb. Mint amikor osztálykirándulásról hazafelé Zs. még ébrenlétem alatt zárolta a SIM-kártyáját, mivel nem jutott eszébe a PIN kódja. Eztán sikerült álomba szenderülnöm, mire a hülyéje meg fölkeltett, hogy eszébe jutott a PIN kód, csak sajnos már nem tud vele mit kezdeni.

Ja, én meg emós vagyok, hogy magamba fordulva zenét hallgatok.

Végre eljutottam odáig, hogy holnap mostmár tényleg (egy hónapja holnap) elmegyek az egyik diákmunka-szövetkezethez, hogy aztán szeptemberre legyen pénzem, meg későbbre, hogy majd ha naaagy leszek, ne hitelből vásároljak házat (...), stb. Minthogy a kiszemelt szövetkezet honlapján láttam olyan munkát is, hogy webfejlesztés, ma határoztam egyet, és elkezdtem autodidacta magtanulni HTML nyelven programozni. Azt kell mondjam, hogy egyszerűnek tűnik a dolog (pl. nincs hosszú bevezető, mint amit más programnyelv-oktató könyvekben szokott lenni), és még saját magamat ismerve is ki merem jelenteni, hogy ebből még lehet valami. És van nekem pár ismerősöm, de főleg a bátyám (ha hazajön), akitől segítséget kérhetek. Végre valami, amivel majd kezdhetek valamit.

(ez de nem szólt semmiről)

Felnézek az égre, és látom, milyen csodálatosak innen lentről a felhők. Biztosan fentről is ilyenek, ha nem szebbek. Hát akkor mire várok még? Felrepülök, és estig csodálom ezeket a képződményeket. De én nem is tudok repülni! Pedig biztosan nem nehéz, csak akarni kell. Én bármennyire akarok is, nem megy. Milyen kár! De van még egy lehetőség: csak egy nagy ugrás, és már a felhők tetején is vagyok. Csak egy ugrás; nekirugaszkodok és ugrok.

Még a talajtól is alig rugaszkodtam el.

Megfigyeltem, hogy néha annyira elgondolkozok, hogy még sétálni is elfelejtek közben. Ezt általában akkor realizálom, mikor a gondolati világomból hirtelen visszakerülök a külvilágba, ráadásul botladozva. Sőt néha annyira amott vagyok, hogy visszatérés után még vagy két percig nem tudok normálisan menni. Ha nem velem történne ez, viccesnek tartanám, de így inkább szánalmasnak látom a dolgot.

Az is eszembe jutott, hogy jó ötlet-e egy bejegyzések címének egy zeneszám címét adni. Ezt most tovább fejtegetném, ha nemrég majdnem orra nem buktam volna a gondolatmenet miatt.

És hamarosan megtanulok gyorsan és hatékonyan megtanulni bármit, aztán megtanulok 3 darab labdával zsonglőrködni, meg jó lenne tudni japánul is, de előbb az angol közép-, aztán felsőfokú nyelvvizsga kéne, de lusta vagyok készülni rá.

Ebből mi lesz...

Aki nem szokta sajnáltatni magát, az el sem tudja képzelni, hogy milyen dilemma a magukat sajnáltatóknak, hogy a bal térdüket, a mellkasukat vagy a hátukat fájlaltassák, mert ugye legfeljebb csak egy fájhat.

És a mai kvíz:

Az bűn-e, hogy nem adsz vissza egy kétszázast az előző tulajdonosának, miután nem vette észre, hogy elejtette és te fölvetted?

Egyesek szerint az, pedig nincs is rajta a két kőtáblán.