Starry.Sky

A saját magamat legjobban idegesítő tulajdonságaim egyike, hogy gyakran elgondolkozok, hogy mi lenne, ha. Legutóbb egy kijavított dolgozatom megkapásánál történt ez meg.

Mi lenne, ha ebben a feladatban nem cseréltem volna föl a szavakat? Ááá, akkor már csak egy pont kellett volna! És mi lenne, ha még ezt ís jól írom? Akkor meg lenne a jobb jegy!...

Az csak egy dolog, hogy még engem sem érdekel egy rohadt dolgozat, illetve az annak minősítésére kapott érdemjegy. De az meg a másik, hogy ennek az egésznek semmi értelme. Hiszen az összes esetben a környezet egyszeri és megismételhetetlen, így nincs értelme azért vizsgálni utólag a dolgokat, hogy majd legközelebb. Ezen kívül pedig nincs indok, amiért vizsgálni kéne. Tehát ez egy olyan rossz szokás, amiről feltétlenül le kéne szoknom.
Egyébként mi lenne, ha nem kérdezném többet azt, hogy mi lenne, ha?

Amúgy érdekes, hogy ezen bejegyzés írását még télen kezdtem és megszakítás nélkül vittem véghez, de már tavasszal publikálom. Legalábbis a naptárak szerint.

Majd' el felejtettem a ma közölni tervezett kérdést közölni.

Ha valaki megkérdezi, hogy kölcsön veheti-e a telefonomat, akkor nemleges válasz esetén miért vagyok bunkó meg köcsög, és ha ilyen esetben nem mondják ki, az miért van?

Válaszaikat a képernyő alján látható alig emeltdíjas számra várjuk.

Bár nem vagyok az az agresszív típus, de ha elkapnám, megfojtanám. Szép lassan, hogy úgy szenvedjen, mint én szoktam. De képtelenség elkapni, hiszen nem anyagi jellegű. Csak egy gondolat. De nem, nem csak egy gondolat. Ha csak egy lenne, akkor egy pillanatig tartana, aztán szertefoszlana. De ez már régóta kínzott, közel egy hónapja. Meg előtte is, nem is egyszer, nem is keveset. Igen, biztos vagyok benne, hogyha a markomban tudhatnám, nem menekülne. De nem tudhatom. Szakadjon meg!

Amúgy remény volt, meg lesz is, Nokia WH-700-al egyetemben.

Ne mondom el, hogy mire jöttem rá, mert az kifejezetten égő lenne. Viszont azt leírom, hogy mivel rájöttem, ezért folytatódik a blog skinjének fejlesztése, személyemre szabása. Egyelőre eddig jutottam, de ma már nem folytatom, meg holnap reggel se, mert verset kéne tanulnom, de ami még fontosabb, még van hátra a filmből.

És mára istenvéletek!

Ha fürdés után eldobható borotvát (persze minden borotvát el lehet dobni) használtok, akkor ne ellenőrizzétek minden húzás után, hogy elég éles-e még, mert ha akkor nem is érzitek vagy látjátok, a bőr száradása után teljesen szét lesz szabdalva a kezeteken a bőr.

Bár ez valószínűleg csak nekem volt új, és most kegyetlenül leégettem magam.

Most egyetlen történelemtankönyv és pár szendvics miatt vigyek egy egész táskát? Akkor már lehet, hogy viszem a többit is.
És beszarás, de most tanulni fogok. Meg közben ezt hallgatni (nem official, de legalább eredeti klip van).

Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nincs itthon Metaxa, és hogyha lenne sem tudnám azt megcsinálni, mint a reklámjában. Különben kitenném az ablakba és a kupak csavargatása közben látványon függnék órákon át.

A statisztikák alapján - ha nem is sok, de - akad olvasója a blognak, akik valószínűleg már nagyon unják az önsajnáltatásomat. Ennek ellenére leírom, hogy torokgyulladásom van, és az itthon töltött időmben sálat hordok a torkom körül, sőt, holnaptól már a lakáson kívül is viselni fogom ezt a ruhadarabot. Néha beveszek egy Strepsils tablettát, ami a szopogatás rövid idejére csillapítja a fájdalmat. Az még majd csak ezután dől el, hogy esetleg kimaradok-e a tanítás gyönyöreiből pár napra (próbálok nem reménykedni, nehogy pofára essek, és főleg ne mellé).
Bár nem sok kommentet szoktak kapni a bejegyzéseim, de aki valamiért mégis beírná ehhez, hogy "Jobbulást!", azt - bármilyen jó szándék is vezérli - megkérem, hogy ne tegye, mert az ilyenektől a falra szoktam tudni mászni. Köszönöm.

Ez volt az a része a dolognak, ami senkit sem érdekel, de bevezetőként megállja a helyét - és hát bevezető az kell. És a lényeg:

Minden ilyesféle apró gond ellenére úgy érzem, hogy a világot is meg tudnám váltani.

Bocs az ilyenekért.

Sokkal kevesebb bajom lenne, ha megtanulnék mások hibáiból tanulni. 

Pájn még régebben említette, hogy milyen szánalmas dolog az anyázás, és akkor én igazat adtam neki.

Azóta viszont megfordult a fejemben, hogy azért lehet valami a dologban. Hiszen ha valaki olyat tesz, ami miatt okkal vagyünk dühösek, akkor azt részben azért tette, mert nevelése során kialakult benne az a feltételes reflex, hogy úgy reagáljon. És ki nevelte bele, ha nem az anyja (lehet, hogy az apja, de ezt mi persze nem tudhatjuk; árva gyerekekre ez természetesen nem vonatkozik)? De ha belegondolunk, akkor nem is az illető anyját (illetve szüleit, nevelőit) kéne szidni, hanem az anyuka anyját, hiszen az úgy nevelte a gyerekét, hogy aztán az úgy nevelje az ő gyerekét, hogy az úgy reagáljon a helyzetre, hogy te attól mérges lettél. De nem, hiszen a dédanyukája nevelte úgy a gyerekét, hogy az úgy nevelje a gyerekét, hogy az kialakítsa a saját gyerekében azt a feltételes reflexet, ami miatt úgy reagál a helyzetre, hogy te attól mérges lettél.
És aztán a végén eljutnánk oda, hogy a legelső olyan értelmes lényt kell szidni, aki felnevelte utódait. Ő bizonyára régen élt, és minden valószínűséggel én is tőle származok, vagyis saját felmenőmet szidnám, amit nem szeretnék. És a végére kiderült, hogy tényleg szánalmas dolog az anyázás.

Most egyébként örülök, mert a két ¼ GB-os RAM-modul eltávolításával megszűntek a gyakori lefagyások, és azért is, mert találtam olyan microSDHC memóriakártyát, amit kezel a telefonom. Viszont szomorkodom a telefonomhoz kapott headset folyamatosan működésképtelenné válása miatt, de lehet, hogy a nővérem Londonból hazatérve megajándékoz egy ultramodern alternatívájával, és ezáltal minden jóra fordul.

Tudom, hogy már a csapból is ez folyik, meg hogy reggel van még, de azért annyit hozzátennék, hogy csak remélni tudom, hogy a mélyen tisztelt magyar hatóságoknak meg sem fordult a fejükben, hogy megállítsák őket. Többek között azért sem lenne jó ötlet, mert menetelésük közben valószínűleg összeszednék az összes útbaeső hungaristát, és akkor nem egy 300, de inkább egy pár ezer fős sereg érkezne célba.

1 of 3 parts ended

Nevezettek óvodásnak, hogy még mindig szeretem a meséket, de a története rohadt jó. És ki ne akarná megváltani a világot egy ilyen szám után/közben/mellett?

2 of 3 parts ended

És a múlt héten olyan tavaszias volt az időjárás, hogy a mai rettentően őszies idő a nyárhoz vezető úton egy visszalépés. De legalább nem táplál belém reményt a korai nyár után.
Egyébként a bejegyzés írása közben kitört egy hóvihar.

3 of 3 parts ended