Starry.Sky

Végre eljutottam odáig, hogy holnap mostmár tényleg (egy hónapja holnap) elmegyek az egyik diákmunka-szövetkezethez, hogy aztán szeptemberre legyen pénzem, meg későbbre, hogy majd ha naaagy leszek, ne hitelből vásároljak házat (...), stb. Minthogy a kiszemelt szövetkezet honlapján láttam olyan munkát is, hogy webfejlesztés, ma határoztam egyet, és elkezdtem autodidacta magtanulni HTML nyelven programozni. Azt kell mondjam, hogy egyszerűnek tűnik a dolog (pl. nincs hosszú bevezető, mint amit más programnyelv-oktató könyvekben szokott lenni), és még saját magamat ismerve is ki merem jelenteni, hogy ebből még lehet valami. És van nekem pár ismerősöm, de főleg a bátyám (ha hazajön), akitől segítséget kérhetek. Végre valami, amivel majd kezdhetek valamit.

(ez de nem szólt semmiről)

- Hadd lássam csak az ellenőrződ!
- Várj előveszem... tessék.
(...)
- Remélem nem akarsz dicsekedni, mert ezekkel a jegyekkel nem is lehet.
- Nem is akartam dicsekedni.
- Azért szomorú, hogy már dicsekedni sem akarsz... Tényleg, ha akarsz nyáron dolgozni, akkor még most jelentkezz valami diákmunka-szövetkezetnél.
- Fogok.
- Mondjuk kapálásra, vagy hasonlóra, csak hogy szokd. Ugyanis ilyen jegyekkel a gimnázium után jobb munkád nem lesz.

Ma is megkaptam a tanulj-mert-neked-lesz-szar beszédet. Úgy tervezem, hogy így év vége fele el kezdek tanulni, mert a következő tanévi jegyeimet már a felsőoktatási intézményekben is megvizslatják, és bár lesz közben egy nyári szünet, azért mégse legyen szeptemberben teljesen idegen a dolog. És mikor a jövő félévi bizonyítványom már fényesebben fog csillogni, mint a fogszabályzóm (bocs, ez szar volt), akkor majd megkérdezem a szüleimet, hogy szerintük volt-e hatása az ilyen beszédeknek. Szerintem nincs.
Addig is, ha ilyenre kerül sor, halovány mosolyt festek az arcomra, végighallgatom, majd folytatom aktuális tevékenységemet.

És még mindig nem értem, hogy miért nem voltak képesek megírni Opera böngészőhöz a Cooliris-t. (Vagy rám várnak? Várhatnak.)

És hamarosan megtanulok gyorsan és hatékonyan megtanulni bármit, aztán megtanulok 3 darab labdával zsonglőrködni, meg jó lenne tudni japánul is, de előbb az angol közép-, aztán felsőfokú nyelvvizsga kéne, de lusta vagyok készülni rá.

Ebből mi lesz...

Aki nem szokta sajnáltatni magát, az el sem tudja képzelni, hogy milyen dilemma a magukat sajnáltatóknak, hogy a bal térdüket, a mellkasukat vagy a hátukat fájlaltassák, mert ugye legfeljebb csak egy fájhat.

Én, személy szerint nem igazán kedvelem a BMX-eseket. Úgy igazából egyet sem ismerek, de én ránézésre meg tudom állapítani róluk, hogy olyanok, mint a focisták; csak ők (mini)kerékpáron és reppet hallgatnak. Meg úgy egyébként sem vagyok valami nagy bringás, de azért a fontosabb típusokat felismerem. Ennek köszönhető, hogy ma feltűnt, hogy egy srác BMX-es társai között egy megközelítőleg 20" átmérőjű kerékkel rendelkező Csepel kempingkerékpárral trikkelt. Szerintem ez azért elég gáz.

És még valami. Azok, akik kiválasztják, hogy az ebadta kölköknek mit kéne majd elolvasniuk kötelező olvasmány fedőnévvel, azok miért nem tudnak valami olyat kitalálni, amit még élvezni is lehet? Jó, persze nem tetszhetnek mindenkinek a Rejtő regények, de amiket most kéne, azok meg senkinek sem.

A nyári időszámításra átállás velejárója, hogy az óráink szerint később kel és fekszik a Nap, mint télen. Ez a nyáriszünetben nagyszerű dolog, hiszen reggel nem ébredsz fel a fényre, estefele pedig tovább (nem messzebbre) lehet látni (ez csak azt érinti, aki nem lát a sötétben). Viszont amíg nincs nyáriszünet, addig igencsak zavaró, hogy a kinti világosságból ítélve azt hiszed, hogy olyan délután 4-5 óra körül járhat az idő, pedig már 18:00 múlt.

És hogy ne csak rinyálásból álljon ez a bejegyzés, elárulom, hogy mostanában szinte egész nap Breaking Benjamin-t hallgatok. És íme az egyik gyöngyszemük.

Nem szeretem, hogy a YouTube ennyire lerontja a hang- és képminőséget. Főleg az ilyen nagyszerű számoknál.

Megfigyeltem, hogy a rovarok csak akkor repülnek be az ablakon, ha éppen nem nézek oda. Gyakran előfordul, hogy a szemem sarkából megpillantom, amint egy ilyen kis lényezet az nyitott ablak irányába halad. Ekkor én gyorsan feléfordítom a fejem, mire az hirtelen megtorpan (már amennyire hirtelen meg lehet torpanni repkedés közben), és zavarodottan úgy tesz, mint aki csak valami lukat keres a redőnytartódoboz (nemtudommianeve) mellett. Ellenben ha nem észlelem közeledtüket, könnyedén - és gyakran hangtalanul - be tudnak kerülni a szobába. Innentől folyamatosan nekirepülnek az ablaknak, amit én már észreveszek és kihajtom őket (néha az is előfordul, hogy kegyetlen módon kioltom az életüket).

Egyébként a 'kis lényezet' megnevezés nem mindig helytálló, ugyanis az előbb egy körülbelül 7 cm hosszúságú (valószínűleg ló-)darázs látogatott meg. Nem vagyok az az ilyedős típus, de tényleg, viszont amikor meghallottam, akkor természetesen oldalranéztem. A hangerőt a mérettel párosítva először komolyan azt hittem, hogy egy helikopter. Majd amint minden részletét megláttam és felismertem, hogy ez valami élőlény, nem madár, de darázs, akkor kirohantam a szobából.
Mérete ellenére ez sem volt okosabb, mint társai, így kihajtása körülményes volt. Lecsapni nem igazán akartam, mert ha elhibázom, akkor feldühödve támad rám, amiből inkább nem kértem. One shot, one kill.

És beszarás, de tényleg léteznek pálmaerdők. 

Hogy én de utálok hétfő reggelenként (pl. a vasárnap reggelekhez képest) ilyen korán kelni. Ma sincs másképp, de legalább meg tudom mutatni, amit már tegnap is megakartam, csak nem jutott rá időm (mert én olyan rohadtul elfoglalt ember vagyok).
Figyelem: ha jó kedvetek van, akkor vagy várjátok meg, amíg elmúlik és akkor hallgassátok meg, vagy hallgassátok meg és egyből lelohaszt - annak ellenére, hogy nagyszerű mű.

1. Hihetetlen, hogy milyen hülyék az emberek. Ma láttam egy gyereket (körülbelül 12 éveset), aki éppen egy nevén-nem-nevezett hipermarket parkolóját hagyta el a lépcsőkön. Kerékpárral volt, ám ahelyett, hogy legurult volna a kerékpárok és babakocsik számára kialakított lejtőn/emelkedőn, inkább leszállt közlekedési eszközéről. Eddig még úgy ahogy rendben is volt, mert nem biztos, hogy lemer ott gurulni, ahhoz egy kicsit keskeny. De az, hogy ezután a lépcsőkön vonszolta maga mellett a kerékpárt, az már kiakasztott. És még csodálkozott is, hogy miért vágja majdnem fejbe az ülés. Ezen sajnos már mosolyogni sem tudtam.
2. Ma egyértelműen tavaszi időjárás volt, ami jó. Nem kell már kabát, elég egy pulóver, talán sok is, de azért hordjuk, mert senki sem akar olyan csúnyán megbetegedni, mint az a hülye Naftar legutóbb. Felhőnek nyoma sincs, nagyszerű. Viszont már olyan meleg van, amilyet nem szeretek. Viszont este majd nézelődhetek, és láthatom végre a csillagokat, meg talán váltok egy kicsit Enya-ra, és átgondolom az álmaimat, amíg nem jön a "Mostmár feküdj le!" mondat.
3. Ha végre többé-kevésbé zöldebbe borul a város, akkor megmutatom a kedvencemet, ami nem véletlenül telefonom által legtöbbet játszott szám - ráadásul úgy, hogy csak késő tavasszal és nyáron szoktam hallagtni.
4. 2009-ben ijesztő mértékben eltunyultam, ami ijesztő.
5. És még valami: nem szeretem, amikor valami olyan elképesztően jó számot töltök föl a telefonom memóriakártyájára, hogy aztán az iskolában ahelyett, hogy szociális életemet élném és a barátaimmal beszélgetnék és ettől degenerálódnék, azt a bizonyos zeneszámot hallgatom, amikor csak tudom.

Ma kipróbálhattam egy ilyet, és bár (remélem idő-, és nem skillhiány miatt) nem sikerült kiraknom, azért én igencsak hálás vagyok a lehetőségért. Még az is lehet, hogy beszerzek magamnak egyet, annyira megtetszett.